Mottó

Más ismerni az utat, és más járni rajta – mondta Morpheus... De ne csüggedj! Az idő nekünk dolgozik és az univerzum velünk, "ufókkal" van: Avatárokkal, B-kkel, kulturális kreatívokkal, Neókkal, szivárványharcosokkal ... és az angyalokkal :-)!

2018. január 24., szerda

5. fejezet - Úton (részlet)

2023. június 17. szombat 

...Aaron nyugtalanul forgolódott az ágyban. Mintha csak ezekben az utolsó napokban egy libikókán ültek volna; amikor Annie fent volt, ő lent, és fordítva, bár ez utóbbi volt a ritkább felállás. Szendergés, az éjszakánként kísértő, már ismerős álomtöredékek, éber töprengés – ezek váltották egymást Aaron zaklatott elméjében a hosszúra nyúlt éjszakában. Teste verítékben úszott. „Pedig lesz még nagyobb hőség is. Bezzeg a szomszédok már hűtenek ezerrel!” A nyitott ablakon behallatszó légkondicionálók zaja most a szokottnál is jobban zavarta. Az elmúlt években a házak falát ellepték a modern kor ezen „áldásos vívmányai”, hogy felvegyék a harcot az egyre fokozódó nyári kánikulákkal. 

Ők még – de ki tudja meddig? – kitartottak légkondi nélkül. Zsákutcának gondolták, ahogy az egyre szaporodó többi jelenséget is, amelyek azt mutatták, hogy az ember valahogy egyre jobban elveszíti a fonalat a normális és élhető élettel kapcsolatban. „A hülyeség kora! – jutott eszébe egy nemrég látott dokumentumfilm. – Milyen találó cím!” Aaron gyakran beszélgetett erről Annie-val. „Az emberiség valahogy fordítva ül a lovon, és jó szokása szerint erre a betegségre is a tüneti kezelést választotta a bajok valódi orvoslása helyett – tértek vissza Aaron csapongó gondolatai a légkondicionálókra. – Libát libára halmozunk – mosolyodott el kényszeredetten a besenyőpistabácsis szófordulatra. – Újabb gépekkel próbáljuk elfedni a bajokat, amelyeket a már eddig is túlzásba vitt technológiával és a mesterséges, egészségtelen életterek létrehozásával okoztunk. De ezzel csak tovább mélyítjük az alapproblémát, sőt újabbakkal tetézzük meg. Mint például ez az őrjítő, monoton zaj, ami elől nincs hová menekülni! Vagy mégis? – tette fel magában a kérdést Aaron. – Vajon azon az isten háta mögötti helyen, ha létezik egyáltalán, ahová Annie ilyen megszállottan igyekszik, megoldást találtak már ezekre a problémákra?” Furcsa, hogy éppen ez a lehetőség futott át az agyán. De hamar el is vetette a gondolatot. Tegnap ugyan éppen ő biztatta Annie-t, de a saját kételyei mégsem oszlottak el teljesen, hogy mi szüksége is van neki erre a „kalandra”... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése