...Mindenfelé kis tavacskák, medencék,
csobogók, virágos és veteményeskertek és ezerféle szobor vagy egyéb alkotás
díszítette a völgyet, gyönyörködtette a szemet. És az épületek között rengeteg
hatalmas fa, mintha csak egyetlen egyet sem akartak volna kivágni, és inkább a
házak helyét igazították a növényzethez. Sajnos a modern világban ez gyakran
fordítva történik.
– Lélegzetelállító!
– Tényleg szép ez a völgy – értett egyet Aaron. – És érdekes.
Az egész nagyon tiszta és rendezett, de összességében mégis olyan rendezetlen.
– Igen. Sehol a megszokott utcasorok, az egyen sátortetők,
egyforma homlokzatok. De határozottan magasan fejlett káosz, akárcsak a természetben
– bólogatott Annie. – És hiányoznak a rideg, kockaépítmények is, minden csupa lekerekített,
lágy kontúr.
– Ja. De valami más is hiányzik a szememnek, csak nem tudok
rájönni, hogy mi az – törte a fejét Aaron. Visszaidézte magában a szokásos
vidéki tájat, amin a busszal keresztülhaladtak, majd megnézte magának újra a
falut, és kisvártatva felkiáltott. – Megvan! A szántók! Sőt, gyümölcsfa ültetvényeket
sem látok, egyforma, végtelen fasorokkal.
Amíg a látványt elemezgették, a kutyus szaladgált körülöttük.
Majd elunta a dolgot, lecövekelt előttük, és ugatni kezdett, szemében a szokásos
türelmetlen kifejezéssel. „Oké, oké. Most már kinézelődtétek magatokat, de
nekem az a dolgom, hogy odavezesselek titeket az Ikerfogadóhoz. Különben is
lassan besötétedik. Szóval gyerünk!” Azzal nekiiramodott, és vissza-visszanézve
próbálta jelezni, hogy indulniuk kell.
– Kitartó kis idegenvezetőre akadtunk, hallod-e? – nézett
nevetve Aaronra Annie. – Azt hiszem, mennünk kell. Ha ilyen mesebeli helyre vezetett
minket, akkor nagy baj nem lehet. Egyébként is a végén még ránk esteledik itt a
dombtetőn. – Annie-t egy pillanatra ellentmondásos érzések lepték meg, szinte beleborzongott:
Gyönyörű hely volt ez, de egy kicsit fura. Mintha megmoccant, életre kelt volna
egyik-másik fehér szikla az egyre halványodó fényben, és figyelné őket.
„Képzelődőm, biztos a fáradtság teszi” – gondolta, és inkább elindult újra a
kutya nyomában...
