2. fejezet - Konspiráció

2023. május 20. szombat

Majd’ ezer ember ült törökülésben, körös-körül a fűben, a hatalmas üvegbúra alatt egyetlen spirálvonalat alkotva. Jobb kezüket az előttük ülő bal vállára, bal kezüket a párhuzamos spirálkaron mellettük ülő jobb vállára helyezték, így alkottak egyetlen összefüggő embermátrixot. A tető rajzolata pepitamintát varázsolt rájuk, ahogy a nap átragyogott a fekete és az átlátszó, hatszögletű üveglapocskákon, fénybe borítva egyiküket, árnyékba burkolva a másikukat.

 Tökéletes volt a csend, csak az egyenletes, halk szuszogás hallatszott, ahogy egyszerre vették a levegőt, egyetlen közös ritmusra.

Kilencszer ezer és kilencezer lélek vágyott ebben a pillanatban ugyanarra, bár vágyuk címzettje különbözött. A közös ima ereje minden képzeletet felülmúlt. Kiáradt a kilenc faluból és a fehér városból, és végigsöpört a bolygón. ŐK pedig − megfoghatatlanul távol és mégis közel − elmosolyodtak egy pillanatra. Kicsinyke történés volt ez az Ő életükben, de korántsem jelentéktelen az idő mátrixában. Azt is tudták, hogy egyelőre csak egy maroknyi embert talál célba az ima, de sebaj. A türelmetlenséget ők nem ismerték.

Mélységes csend, egyszerre süllyedő és emelkedő mellkasok, ki- és beáramló lélegzet…

Lélek-zet… konspiráció… együtt lélegzés… együtt érzés… együtt működés. 

1. fejezet - Annie álma (részlet)

2023. május 23. kedd reggel

...Annie útban az iskola felé egyre csak a furcsa álmon töprengett. Az utóbbi időben amúgy is olyan várakozással teli, nyugtalan hangulatban volt. Mint egy izgalmas utazás előtt… kicsi félelemmel, hogy mi vár rá, de még több kíváncsisággal, hogy milyen élmények érik, milyen kalandokba keveredik. Valami azt súgta neki, hogy ez az álom több volt, mint csak egy álom a sok közül. Az a hegy, az a lány, még az a cirmos kiscica is ott várja valahol...

...Beért a bérházak közé szorított, kopott iskolaudvarra. Komor tűzfal nézett vele szembe, rajta jobb napokat látott kosárlabdapalánk. A betonszürke pálya körül nyurga, csenevész fácskák nyújtóztak az ég felé, bár már feladták a reményt, hogy valaha is elérik az éltető napsugarakat. A színes álom után ma különösen nyomasztóan hatott rá a sivár környezet, amelybe – reggel lévén – még a gyermekzsivaj sem varázsolt életet. Cirmos macska futott át előtte, és besurrant az egyik pince ablakán. Annie a homlokát ráncolta. Annyira izgatott volt, hogy még reggelizni sem volt kedve, így jó húsz perccel előbb ért az osztályterembe. A tanárit ma reggel kihagyta. Nem akart most senkivel sem jópofizni. Szerencséjére a gyerekekre nem volt jellemző, hogy ennyivel előbb ott rostokoljanak a tanteremben. Az utolsó percben esnek majd be a becsengetés előtt. Gondolatai még mindig az álom körül forogtak, miközben szórakozottan sétálgatott körbe, és nézte a gyerekek rajzait a falon. Észre sem vette, hogy lecövekelt az egyik előtt, és mire felfogta a megdöbbentő tényt, hogy mit lát rajta, addigra éppen betoppant az első tanítványa, és hangos köszönésével kizökkentette az álmélkodásból...

1. fejezet - Annie álma (részlet)

2023. május 23. kedd reggel

A két angyal közrefogta. Maga sem tudta, hogy azért jár lebegve pár centire a földtől, mert az angyalok lágyan felemelték, vagy egyszerűen csak azért, mert maga is olyan könnyű, mintha fénysugárból állna a teste. Talán már angyallá vált ő maga is. Suhantak hegyen-völgyön át, sebesebben a szélnél. Mégsem olyan volt, mintha egy vonaton robogna, amikor a táj csak elmosódott csík. A bokrok, a fák, a virágok, sőt még a madarak is szinte mozdulatlanok voltak; mindet nyugodtan szemügyre vehette, olyan hosszan szemlélhette, ameddig csak akarta. A levelek világoszöld erezete, a katicabogarak fekete pettyei, a vörösbegy nyakán a selymes, rozsdabarna tollpihék, a virágok sárgán világító szirmai egyenként és tisztán kirajzolódtak, mintha csak ott lennének közvetlenül a szeme előtt. Ág reccsent, visszhangja komótosan terjedt a fák között. Vadnyúl emelte fejét a hangra, lassan, mintha a riadalom is lelassult volna, sőt megállt volna térben és időben. Barna nyúlszeme megpihent a lányon. Egybeolvadt a pillantásuk, eggyé váltak.

    „Nyúl lány lettem? Most szaladjak?”

   Puha tappancsa már emelkedett a földről, de a mozdulat félbemaradt… újra suhant együtt az angyalokkal.

   Érezte az izgalomtól kissé nyirkos tenyerében az angyalkezek szorítását. Olyan erős és mégis gyengéd volt ez a kézfogás. Olyan simák és megnyugtatóan melegek ezek az angyalujjak, de mégis olyan furcsák. Lepillantott az angyalkezekre. Valószerűtlenül karcsú, fehér kar és csukló, valószerűtlenül hosszú ujjak… és a testük mintha áttetszően világított volna… Nem mert az arcukba nézni…

   Összemosódott a nyúl, az angyalok, a telihold fényében fürdő, kísérteties, de gyönyörű táj képe Annie szeme előtt. Testének határai feloldódtak a környező világban.

   „Annie vagyok. Ember vagyok.”

   Vöröslő fények kezdtek táncba a horizonton. Pirkadt. Az angyalcsapat tágas völgy fölött lebegett, zöldellő hegyek között, kerekerdő rejtekében. Elágazó folyó szelte háromfelé, hármas dombhát darabolta tovább a völgyet, mint egy hatalmas tortát. Közepében kerek tó tükre csillogott a kelő nap sugaraiban. A karcsú, fehér alakok összekapaszkodott gyűrűje lágyan forgott körbe. Annie óriási kaleidoszkóp közepéből tekintett le a tájra; tükörképük, melynek közepében ő maga függött az angyalok kötelékében, a tó vízében fürdött, majd tovább sokszorozódott a tó körüli épületek üvegfelületein. A tortavölgyben kis falu bújt meg. Színes meseházikók vidám ablakszemei kacsintottak felé a domboldalakból. Búbos kemence ház. Cirmos cica várja az ajtóban.

   „Kiscicám, várva várt kiscicám, hadd vegyelek a karomba! Menjünk be a házba! Tudom, hogy ő is odabent vár.”

   Látta lelki szemeivel a lányt. Milyen ismerős…

   „De hiszen ez én vagyok! Bár a szeme színe… és a haja is…”

   Tükörbe néz, de a fránya tükör megtréfálja. Átfesti a szemét, a haját. Tudta, hogy ő az, de mégsem. A lány a szobában csak nézte és nevetett, nevetett. Kacagása olyan volt, mint a csörgedező patak.

   „Hadd menjek be, és akkor mindenre fény derül!”

   És akkor megnyomta a csengőt. A kiscica elszaladt, a csengő meg csak csengett, csak csengett.

  „Hogyan is lehet a csengőnek ilyen csúnya hangja egy ilyen szép házban?! És miért nem nyitja már ki valaki az ajtót?!

❧ ❧ ❧

   Annie furcsa kábulatban ébredt. Bár kelnie kellett, különben elkésik az iskolából, de képtelen volt mozdulni. Kicsusszant a takaró alól, mezítláb odaszaladt az asztalhoz, és lenyomta a vekkert...

Hamarosan...

...indul a történet :-)

~ Van valahol egy hely. Egy „seholhely”, de „jóhely”. Egy falu az utópiák világában, amely azért született, mert még(!) nem tudtuk magunk − itt Falánkföldén − megvalósítani. Egy hely, ahová vágyódni fogsz, mint sokan Pandorára, Shambalába, Atlantiszra, avagy a Kék szigetre…
~ Van valahol egy fiatal pár, aki éli jobb sorsra érdemes, hétköznapi életét, de elvágyódik a sehová sem vezető mókuskerékből. És van valahol egy fiú és egy lány, aki értük üzen az éteren át, és várja őket ezen a közeli, de mégis fényévekre lévő helyen…
~ És vannak ŐK. Nem valahol, hanem mindenhol…
~ A háttérben pedig a pusztuló Föld, egy idejétmúlt civilizáció végnapjai és a III. világháború fenyegető árnyéka…
~ És a színfalak mögött egy hatalmas erő is ébredezik, amivel senki sem számolt…
~Van valahol egy hely, ahol mindnyájuk küldetése összefonódik, hogy együtt megírják az Ember és a Földlakók új történelmét.

❧ ❧ ❧

Másként gondolkodó "ufóknak", Avatároknak, B-knek, kulturális kreatívoknak, Neóknak, szivárványharcosoknak... és az angyaloknak, vagy éppen az ördögfiókáknak :-).

~> Ha szereted a fikciót, és a science fiction sem áll távol tőled…
~> ha érdekelnek az emberi sorsok, a felelősen gondolkodó mai emberek kérdései és dilemmái…
~> sőt, lehetséges válaszokra és megoldásokra is kíváncsi vagy…
~> ha egészséges és „zöld” életformában, kiköltözésben, közösségalapításban vagy ökofalu-építésben gondolkodsz, és szeretnél ehhez ötleteket kapni…
~> ha vágyódsz a természetbe vagy ismeretlen, csodás tájakra, kerekerdő közepén rejtőző mesebeli falvakba…
~> ha szeretnél harmóniában élő, vidám és szabad emberek között lenni…
~> vagy ha egyszerűen csak szeretnél olyan kalandokról olvasni, amelyek forgatókönyve szakít a szeterotípiákkal, azaz az emberi szenvedés és kilátástalanság helyett a pozitív jövőképre koncentrál…
 
akkor szeretni fogod ezt a könyvet, és örömmel időzöl majd Angyalhegyen, az angyalfalusiak társaságában akárhány éves is vagy, és akár beletartozol a fent felsorolt csoportokba, akár csak most kezdesz ébredezni...

DE
ha úgy gondolod, hogy az életedben és a világban minden rendben van, és elégedett vagy a dolgokkal, úgy nem ajánlom az Angyelhegy könyvek elolvasását, ugyanis nem várt mellékhatásokkal járhat, amelyekért a szerző nem vállal felelősséget... :-).

❧ ❧ ❧

I. Előjelek ❧ II. Ébredő erdő ❧ III. Spirálok ❧ IV. Küldetés:
Négy évszak Angyalhegyen, amely során elmesélem a harmonikus és szabad élet − egy lehetséges − történetét.

Szeretettel várlak, hogy töltsd velünk a nyarat Angyalhegyen!

❧ ❧ ❧

Szeretném, ha a könyv híre és az üzenete minél több emberhez eljutna, ezért kedvcsinálónak időről időre megosztok egy-egy részletet a regény fejezeteiből.

Akinek megtetszik a történet, itt nyomon követheti, aki pedig annyira beleszeretett Angyalfaluba és a lakóiba, hogy minél előbb szeretné az egész regényt elolvasni, az a teljes könyvhöz is hozzájuthat, ugyanis a -> Búbos Ökoház Projekt támogatói a könyvet ajándékba kapják. (Ennek részleteit lásd -> ITT).