Véget ért az ÖKO-LÉTFORMÁK című kiállításunk.
„De hogy került egyáltalán a csizma az asztalra? Avagy egy sci-fi-kalandregény
az ökoépítészeti kiállításra?” – Ezekkel a szavakkal kezdtem kiállítás
megnyitóján az Angyalhegy könyvsorozat bemutatóját. Hogy hogyan? Nagyon is
magától értetődően, első látásra mégis lóugrásokban.
Olyan az
életem, mint egy folyamatosan épülő mozaik; lépésrő lépésre kezdenek összeállni
a látszólag összefüggéstelen puzzledarabkák. Menet közben kirajzolódnak a
kapcsolódási pontok: gyógyítás, ÉP-ítés, tanítás, írás és végül a teljes kép: a
SzuperVályog & PermaKultúra Műhely, néhány hasonlóan gondolkodó ember lazán
összekapcsolódó csapata. Mindkét szó többet takar, mint az a nevéből látszik,
azaz több, mint egy új építési, illetve egy gazdálkodási forma. Mindkettő egy komplett
tervezési rendszert is magában foglal, amely egy tudatosabb, önmagunkért és a környezetért
felelősebb szemléletből nőtte ki magát. Műhelyünk nevét SzuperMA-nak
rövidítjük, sugallva, hogy itt és most tenni kezdtünk a céljainkért, hogy már MA
elkezdhessük élvezni a gyümölcsét. Ami azonban a vágyott hosszú távú célokat illeti, egyelőre még inkább csak egy „szuper
holnap”-ról beszélhetünk… Az elmúlt évek során elkezdtük felcsipegetni (néha
habzsolni :-) annak a tudásnak és gyakorlati tapasztalatnak a morzsáit, jó
esetben az egyes fogásait, ami a szabad és a rendszertől független (off grid) −
no és persze a tudatos és fenntartható − életformához szükségeltetik. Mi
tagadás, ez akkora falatnak bizonyul(t), hogy majdnem a torkunkon akadt, de nem
csüggedünk. Kacskaringós út ez, de – szerintünk – jó felé vezet.
- Csigastratégia, azaz
nemnövekedés, és minden, ami velejár;
- szupervályog /zsákvályog ÉP-építés és organikus építészet (ház- és
kertépítés);
- egészséges táplálkozás, biogazdálkodás és permakultúra;
- környezettudatos háztartás és hulladékkezelés,
a tervezett elavulás és a forrásokkal való visszaélés, illetve a szemétgyártás megakadályozása;
- szelíd, megújuló energiák,
illetve önfenntartó és felelős vízgazdálkodás;
- alternatív oktatás és
iskolarendszer… vagy még csak nem is iskola?!
- esélyegyenlőség, önrendelkezés, kölcsönös
támogatás és közösségépítés;
- önismeret és belső fejlődés, a
tudatosságunk fejlesztése, tudati szintünk emelése…
Mindezek a területek nem ismeretlenek azok
számára, akik hasonlóan „ébredeznek”. Ezekkel mi is szembetalálkoztunk, és
több-kevesebb sikerrel magunkra szedtünk némi tudást és még több tapasztalatot.
Mindezt igyekeztünk megosztani előadásokon, fórumokon, könyveinkben,
honlapjainkon, a közösségi portálokon és úgy általában mindenhol, ahol
megfordultunk… tovább hintve ezzel a változás, a fejlődés morzsáit.
Ennek az útnak az eredményeként született a
Szupervályog-építés alapjai c. kézikönyv, a Kacskaringók... a szabadság felé
vezetú úton c. naplóregény, amely életünk valós eseményeit, állomásait,
sikereit és kudarcait írja le, azokkal a nehézségekkel és dilemmahegyekkel
megfűszerezve, amelyek az utunkat kísérték. És persze rengeteg örömmel és
értékes emberi kapcsolattal is.
Olyan ez a folyamat, mint egy növény fejlődése:
egy rejtett, apró magocska a földben, amely azután felébred, ki tudja milyen hosszú
álmából, megmoccan, növekedni kezd, kibújik a napvilágra, és nyújtózkodik a
fény felé. Közben újabb és újabb ágacskákat, leveleket és virágokat hajt.
Egy-egy ilyen tudásvirág a föld művelése, akár
épületté formálása, akár ehető vagy szemet gyönyörködtető növények nevelése
érdekében;
Egy meleget és illatos kenyeret adó búbos
kemence megépítése;
Ismerkedés a körülöttünk nyüzsgő-burjánzó földi
létformákkal, a Földlakókkal, ahogy Angyalhegyen nevezik őket: az ehető és
gyógyító virágokkal, bogyókkal, gombákkal, és a törekvés arra, hogy megtaláljuk
a békés együttélés lehetőségeit állattestvéreinkkel;
A tudás és tapasztalat átadása, miközben
óhatatlanul szembesülünk egy idejét múlt és érettség helyett éretlenségbe és
zombilétbe taszító iskolarendszerrel, és az alternatívák kutatása...
Újabb és újabb virágok nyílnak, beleadjuk a
figyelmünket és energiánkat, hogy kiteljesedjenek, majd a természet rendje
szerint visszavonjuk belőlük az életadó energiát, így lassan elhervadnak.
Hiszen újakat kell növesztenünk! A lényeg azonban nem veszik el: a tudás (a
kód), amellyel bármikor reprodukálni tudjuk a levélkét, virágot, termést,
amikor az élet ciklusában újra eljő az idejük, és szükségünk van rájuk. Figyelem,
energia, tanulás, tapasztalat körforgása... az Élet maga.
Így növekedtünk, hervadoztunk, majd újra
növekedtünk, és így nyílt ki a regénysorozat virága is. Mit virága! Hiszen ő
maga a teljes növény! Az a hatalmas fa, amely ereje teljében áll, mert már
minden részét kifejlesztette. Pompázik! Angyalhegy vágyaink és céljaink tölgye,
cédrusa... egy HELY, ahol minden vágyunk megvalósult. Majdnem minden...
Mi tagadás, a türelmetlenség, a pozitív jövő
utáni engesztelhetetlen vágyunk is hozzájárult Angyalfalu megszületéséhez. Mert
miközben szorgalmasan nevelgetjük az ágakat, levélkéket, virágokat... annyira,
de annyira szeretnénk már látni a végeredményt, a kiteljesedett lombkoronát és
a gyümölcsöket!
Mert kell egy HELY:
„...Ó, még ne adjuk fel, kell egy hely...
Ó, mégis keresni kell, kell egy hely, mert kell egy hely
mert kell egy hely, hol minden szellem látható
mert kell egy hely, hol minden szólam hallható
mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok.
mert kell egy hely, hol emlékünk majd élni fog
mert kell egy hely, egy vonzás, melyhez tartozunk
mert kell egy hely, hol néha másról álmodunk
mert kell egy hely, hol elválunk egy hajnalon
mert kell egy hely a földön és egy csillagon...”
(Presser-Sztevanovity-Horváth:
A Padlás)
Hát
megszületett egy ilyen HELY. Egy utópia, azaz seholhely-jóhely. Egy vízió, egy
fikció. Most már elégedetten hátradőlhetünk? Ó nem, dehogy! Hiszen az élet
mindig változik, mindig tartogat meglepetéseket! Angyalhegyen is...
Utóirat:
SzuperMA, szuper holnap... „szuper” honlap :-), ha érdekelnek a fenti témák és
szemlélet:
www.szupervalyog.hu.