4. fejezet - A lepke (részletek)

2023. június 7. szerda

...– Aaron! Te is észrevetted, és utóbb be is vallottad, hogy mindinkább úgy érzed, valami nagyon nem stimmel az életünkkel. Hogy nem találod a helyedet. Aztán itt vannak az elmúlt két hétben történtek. Nem gondolod, hogy nem lehet véletlen, hogy Isten vagy az univerzum, ha úgy tetszik, éppen azt próbálja az értésünkre adni, hogy valami jelentős döntés előtt állunk? Hogy valóban nem stimmelnek a dolgok, és változtatnunk kellene?

    Annie ugyan nem volt vallásos, mégis hitt valami átfogó rendezőelvben, ami többet rejt és tartogat a számukra, mint hogy engedelmes állampolgár módjára szépen végigéldegéljék az életüket a társadalom által diktált forgatókönyv szerint, ami csak látszólag képviselte az „egyszeri” emberek érdekeit. Miközben azért, valljuk be, igencsak megszaporodtak a problémák a világban. Értelmes, valamennyire is felelős felnőttként már nem dughatták többé a fejüket a homokba, tudomást sem véve a negatív spirálról, amelynek a mélyébe egyre gyorsuló ütemben sodorja magát az emberiség...

  – Mondd, van bármi vesztenivalónk vele, ha a végére járunk ennek a dolognak?! Bármikor megállhatunk, és behúzhatjuk a kéziféket. De ha elhallgattatjuk a figyelmeztető jeleket, akkor minden marad a régiben, sőt... talán egyre rosszabb lesz...

❧ ❧

    ...Előbb az interneten keresgélt; a szinte kihalt iskolában nem zavarta senki. A titokzatos falu után kutatott. Majd az eredmény birtokában átsétált a földrajzterembe, és tanulmányozni kezdte a falon függő hatalmas papírtérképet, amely Európát ábrázolta. Hiába a sokoldalú virtuális világháló, jobban szerette a békebeli térképeket, amelyek valóságosabbá tették a méreteket, és átlátta rajtuk a távlatokat. Az ablakok tárva nyitva, áradt be a kora nyár jellegzetes illat- és hangegyvelege. És az illatok és hangok hullámain belibbent az a furcsa lepke. Egyenesen leszállt a falitérképre, Annie orra elé. Ilyesféle „jószágot” még sosem látott. Lepkét is alig az egyre élettelenebb városban. És ez a földre szállt angyal addig masírozott teljes lelki nyugalommal a papíron – szinte vezetve a szemét −, amíg le nem cövekelt a térkép egyik pontján. Ott szépen összecsukta fekete pöttyökkel tarkított szárnyait, és úgy tűnt, egyhamar nem is szándékozik onnan elrepülni. Annie már nem is csodálkozott, amikor kibetűzte a feliratot a lepke áttetsző szárnyai alatt...