101 TIPP, hogy miért PONT EZT a könyvet olvasd el - avagy a kezdő író dilemmái

Miért PONT az én könyvemet olvasnák el?!

Az író számára (jó esetben :-)) egyértelmű, hogy miért írja meg a könyvét. Az olvasó számára azonban már korántsem ilyen magától értetődő, hogy miért pont ezt a könyvet olvassa el. Hiszen annyi a könyv, mint égen a csillag! Szóval miért pont ezt?! Bizony én is feltenném magamnak ezt a kérdést, ha ajánlanád nekem a könyvedet. Arra ezer válasza is van az írónak, hogy miért írta meg a könyvét. Habár... ha mélyen magamba nézek... legyen a téma bármily célzott vagy szofisztikált, a leginkább azért adja írásra a fejét az ember, mert egyszerűen ellenállhatatlan késztetést érez rá. Mert írnia kell. Ebből persze még nem következik, hogy jó lesz, amit ír, és hogy mások számára is érdekes és élvezetes lesz a mű. És itt kezdődnek a kétségek, amelyek főleg a kezdő írókat mardossák: Elég jól írok-e? Tetszeni fog-e másoknak is a téma? Jó-e a stílus? Irodalmilag értékes-e az alkotás? Satöbbi satöbbi... A legnyomasztóbb aggodalom azonban az, hogy hogyan fog eljutni a könyv híre az emberekhez, és ha el is jut, hogyan keltsem fel az olvasó érdeklődését? (Rémálmaimban kísért a jelenet Az elveszett frigyláda fosztogatóiból, hogy egy beszögelt dobozban dugják be a könyvemet a raktár mélyére, sokmillió névtelen társa közé, hogy örökké a feledés homályába merüljön.)

Erre szolgálnak a kiadók. Elvileg. Volt már szerencsém ehhez a műfajhoz is. Sajnos a kiadó nem jeleskedett abban, hogy eladja a könyvet. Pedig elfogultság nélkül és az olvasók visszajelzései alapján mondhatom, hogy igen jó kis könyv lett. Éppen az eladás az, amiben a kiadó nehezen pótolható. Kell hozzá jártasság, nem mondom, hogy nem, de a számítógép és a digitális nyomdák világában ma már bárki teljesen el tud készíteni egy könyvet. De a marketing és a forgalmazás más tészta. Celebvilág, tiszavirág életű sztárok, lefizetett sikerlisták, az írónak juttatott megalázóan alacsony részesedés az eladott könyvekből árából – ezek ismeretében hamar elmegy az íróember kedve a kiadóktól. Pláne hogy a kíméletlen versenyben (nesze neked piacgazdaság mítosz!) elsősorban az eladhatóságra mennek, és nem feltétlenül a valós irodalmi értékre. (Lásd a Belga „gagyidalát”.)

Meg aztán, ki figyel fel egy noname, elsőszerzős íróra?! (Hah! Mintha nem lett volna minden híres író egyszer maga is kezdő! Vagy ők már az irodalmi Nobel-díjjal bújtak elő a világra?!) Mivel szakmai pályafutásom során nemcsak az írásban szereztem jártasságot, hanem a könyvszerkesztésben és egyéb nyomdai előkészítő munkálatokban is, így végül én is a magánkiadás mellett döntöttem (mérlegelve annak minden előnyét és hátrányát). Bár arra csak utólag eszméltem rá, hogy a szakkönyvírónak bizonyos szempontból előnye van: a téma és a célközösség egyértelműbb, az irodalmi magasságok hiánya kevésbé problémás. Nem így a regény! Kevéssé a téma, mint inkább az író neve a garancia. Amihez persze kell a jó írói véna. De hogyan is tudnám előre a kezdő íróról, hogy rendelkezik-e ezzel, és érdemes-e a könyve az elolvasásra?

Nos, körbe is értem, mint a saját farkát kergető kiscica. Be kell hát vetni minden kreativitást, ötletet. 

Szerénység ide vagy oda :-), én magam igencsak szeretem a regényemet. Most, hogy kijött a nyomdából, rá is vetettem magam, és újra elolvastam, immár így tapintható, szagolható papírformában. (Rögtön le is álltam belefirkálni és tovább tökéletesíteni a stílust, amilyen perfekcionista vagyok. Pedig – túlzás nélkül mondhatom – így is igencsak élvezhető lett.) Nekem szabályszerűen hiányzik, hogy ott legyek a saját fantáziám teremtette faluban, olyan jóhely lett (nem véletlenül utópia :-), és éljem a szereplőim kalandos és irigylésre méltó életét.
Biztos Te is tapasztaltad már, hogy milyen az, amikor valami iránt testestül-lelkestül lelkesedsz. Ilyenkor az ember azt gondolja, hogy az egész világ ugyanígy érez, és vele együtt ujjong! El nem tudom képzelni, hogy Téged nem sodor majd magával Angyalfalu története :-). És már készen van a második rész is, ami szerintem még izgalmasabb és érdekesebb lett. No de ne szaladjunk előre! Hiszen itt várnak leendő „gazdáikra” az első kötet friss példányai...

S hogy visszatérjek az eredeti kérdésre: miért is olvasd el az Angyalhegyet? 

Anno igen népszerűek voltak a 101 (hasznos/hülye/vicces...) TIPP fogyókúrázóknak/anyáknak/elváltaknak... című könyvek. Innen az ötlet, hogy összegyűjtök 101 tippet, amivel segítem az érdeklődőket, hogy kedvet kapjanak a könyvem elolvasásához. 

Hamarosan jön az első tipp :-). Az Angyalhegy honlapján és Facebook oldalán.