SzuperMA, szuper holnap... avagy egy kiállítás képei

Véget ért az ÖKO-LÉTFORMÁK című kiállításunk. „De hogy került egyáltalán a csizma az asztalra? Avagy egy sci-fi-kalandregény az ökoépítészeti kiállításra?” – Ezekkel a szavakkal kezdtem kiállítás megnyitóján az Angyalhegy könyvsorozat bemutatóját. Hogy hogyan? Nagyon is magától értetődően, első látásra mégis lóugrásokban.

Olyan az életem, mint egy folyamatosan épülő mozaik; lépésrő lépésre kezdenek összeállni a látszólag összefüggéstelen puzzledarabkák. Menet közben kirajzolódnak a kapcsolódási pontok: gyógyítás, ÉP-ítés, tanítás, írás és végül a teljes kép: a SzuperVályog & PermaKultúra Műhely, néhány hasonlóan gondolkodó ember lazán összekapcsolódó csapata. Mindkét szó többet takar, mint az a nevéből látszik, azaz több, mint egy új építési, illetve egy gazdálkodási forma. Mindkettő egy komplett tervezési rendszert is magában foglal, amely egy tudatosabb, önmagunkért és a környezetért felelősebb szemléletből nőtte ki magát. Műhelyünk nevét SzuperMA-nak rövidítjük, sugallva, hogy itt és most tenni kezdtünk a céljainkért, hogy már MA elkezdhessük élvezni a gyümölcsét. Ami azonban a vágyott hosszú távú célokat  illeti, egyelőre még inkább csak egy „szuper holnap”-ról beszélhetünk… Az elmúlt évek során elkezdtük felcsipegetni (néha habzsolni :-) annak a tudásnak és gyakorlati tapasztalatnak a morzsáit, jó esetben az egyes fogásait, ami a szabad és a rendszertől független (off grid) − no és persze a tudatos és fenntartható − életformához szükségeltetik. Mi tagadás, ez akkora falatnak bizonyul(t), hogy majdnem a torkunkon akadt, de nem csüggedünk. Kacskaringós út ez, de – szerintünk – jó felé vezet.

• Csigastratégia, azaz nemnövekedés, és minden, ami velejár;
• szupervályog /zsákvályog ÉP-építés és organikus építészet (ház- és kertépítés);
• egészséges táplálkozás, biogazdálkodás és permakultúra;
• környezettudatos háztartás és hulladékkezelés, a tervezett elavulás és a forrásokkal való visszaélés, illetve a szemétgyártás megakadályozása;
• szelíd, megújuló energiák, illetve önfenntartó és felelős vízgazdálkodás;
• alternatív oktatás és iskolarendszer… vagy még csak nem is iskola?!
• esélyegyenlőség, önrendelkezés, kölcsönös támogatás és közösségépítés;
• önismeret és belső fejlődés, a tudatosságunk fejlesztése, tudati szintünk emelése…

Mindezek a területek nem ismeretlenek azok számára, akik hasonlóan „ébredeznek”. Ezekkel mi is szembetalálkoztunk, és több-kevesebb sikerrel magunkra szedtünk némi tudást és még több tapasztalatot. Mindezt igyekeztünk megosztani előadásokon, fórumokon, könyveinkben, honlapjainkon, a közösségi portálokon és úgy általában mindenhol, ahol megfordultunk… tovább hintve ezzel a változás, a fejlődés morzsáit.

Ennek az útnak az eredményeként született a Szupervályog-építés alapjai c. kézikönyv, a Kacskaringók... a szabadság felé vezetú úton c. naplóregény, amely életünk valós eseményeit, állomásait, sikereit és kudarcait írja le, azokkal a nehézségekkel és dilemmahegyekkel megfűszerezve, amelyek az utunkat kísérték. És persze rengeteg örömmel és értékes emberi kapcsolattal is.

Olyan ez a folyamat, mint egy növény fejlődése: egy rejtett, apró magocska a földben, amely azután felébred, ki tudja milyen hosszú álmából, megmoccan, növekedni kezd, kibújik a napvilágra, és nyújtózkodik a fény felé. Közben újabb és újabb ágacskákat, leveleket és virágokat hajt.

Egy-egy ilyen tudásvirág a föld művelése, akár épületté formálása, akár ehető vagy szemet gyönyörködtető növények nevelése érdekében;

Egy meleget és illatos kenyeret adó búbos kemence megépítése;

Ismerkedés a körülöttünk nyüzsgő-burjánzó földi létformákkal, a Földlakókkal, ahogy Angyalhegyen nevezik őket: az ehető és gyógyító virágokkal, bogyókkal, gombákkal, és a törekvés arra, hogy megtaláljuk a békés együttélés lehetőségeit állattestvéreinkkel;

A tudás és tapasztalat átadása, miközben óhatatlanul szembesülünk egy idejét múlt és érettség helyett éretlenségbe és zombilétbe taszító iskolarendszerrel, és az alternatívák kutatása...

Újabb és újabb virágok nyílnak, beleadjuk a figyelmünket és energiánkat, hogy kiteljesedjenek, majd a természet rendje szerint visszavonjuk belőlük az életadó energiát, így lassan elhervadnak. Hiszen újakat kell növesztenünk! A lényeg azonban nem veszik el: a tudás (a kód), amellyel bármikor reprodukálni tudjuk a levélkét, virágot, termést, amikor az élet ciklusában újra eljő az idejük, és szükségünk van rájuk. Figyelem, energia, tanulás, tapasztalat körforgása... az Élet maga.

      
     Így növekedtünk, hervadoztunk, majd újra növekedtünk, és így nyílt ki a regénysorozat virága is. Mit virága! Hiszen ő maga a teljes növény! Az a hatalmas fa, amely ereje teljében áll, mert már minden részét kifejlesztette. Pompázik! Angyalhegy vágyaink és céljaink tölgye, cédrusa... egy HELY, ahol minden vágyunk megvalósult. Majdnem minden...

Mi tagadás, a türelmetlenség, a pozitív jövő utáni engesztelhetetlen vágyunk is hozzájárult Angyalfalu megszületéséhez. Mert miközben szorgalmasan nevelgetjük az ágakat, levélkéket, virágokat... annyira, de annyira szeretnénk már látni a végeredményt, a kiteljesedett lombkoronát és a gyümölcsöket!

 Mert kell egy HELY:

„...Ó, még ne adjuk fel, kell egy hely...

Ó, mégis keresni kell, kell egy hely, mert kell egy hely

mert kell egy hely, hol minden szellem látható

mert kell egy hely, hol minden szólam hallható

mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok.

mert kell egy hely, hol emlékünk majd élni fog

mert kell egy hely, egy vonzás, melyhez tartozunk

mert kell egy hely, hol néha másról álmodunk

mert kell egy hely, hol elválunk egy hajnalon

mert kell egy hely a földön és egy csillagon...”

(Presser-Sztevanovity-Horváth: A Padlás)

Hát megszületett egy ilyen HELY. Egy utópia, azaz seholhely-jóhely. Egy vízió, egy fikció. Most már elégedetten hátradőlhetünk? Ó nem, dehogy! Hiszen az élet mindig változik, mindig tartogat meglepetéseket! Angyalhegyen is...

Utóirat: SzuperMA, szuper holnap... „szuper” honlap :-), ha érdekelnek a fenti témák és szemlélet: www.szupervalyog.hu.